|
A század magyar festői közül a kortárs francia festészet legfrissebb törekvéseivel Rippl-Rónai után először Czóbel került közvetlen kapcsolatba: 1905-08 között együtt dolgozott a fauve-okkal. E festménye még inkább a posztimpresszionizmus, mint a Fauves törekvések jegyében született. A test - különösen a kéz és az arc - plasztikusan mintázott. Tiszta, erős színeket használ, amelyeket kontúrvonalakkal emel ki. A fekete korvonalak egyúttal a kompozíciót is egységessé teszik. A vonalak játéka a szecesszió dekorativitását idézi. A dekortivitást még fokozza a tarka keleti szőnyeg és az egymásra halmozott könyvgerincek élénk színei. A nyugtalan háttér kiemeli az ülő alak nagy, sötét színfoltját. Czóbel - bár több részletet aprólékosabban kidolgozott - dinamikusan, robbanékony örömmel, kizárólag a festői problémáktól lelkesítve dolgozik. Az alulnézetből ábrázolt test, a felülnézetből láttatott asztal és szőnyeg sajátságos, a síkszerűség felé közeledő térhatást ad. A látvány ismert törvényszerűségei után a posztimpresszionista mesterek a képfelület optikai egységének törvényszerűségeit keresték.
|
