|
Csontváry sajátos természetlátása az 1906-os Baalbekben összegeződött művészete ezt követően - továbbra is a természethez kötődve - új irányba fordult. 1907-es párizsi kiállítása után szimbólumokkal, víziókkal telített művei, Libanonban készült cédrusképei új korszakának elindítói. Csaknem minden nép mitológiájában fellelhető a faábrázolás mint termékenységet szimbolizáló életfa vagy a tudás fája. Cédrusképeivel Csontváry nem csupán természeti motívumot ábrázolt, mondanivalóját egy ismert, egyetemes szimbólumkörhöz kapcsolta. Az immár gazdag Csontváry-irodalom - művészettörténészek és pszichológusok - a Magányos cédrust a magányos Csontváryval, míg ellentétpárját, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban c. művet az ünnepelt vagy saját magát ünnepeltető művésszel azonosítja. Szimbolikus ismétlése lehet ez utóbbi mű korai Önarcképének, de ezen a képen a művész önmaga szimbólumaként jelenik meg cédrusfa alakjában. Az állítás igazságát Csontváry írásai is alátámasztják, többször említi önmaga jelképeként a fát. E szimbólumokkal teli világnak rendelődik alá a mű formarendje, kompozíciója és színvilága is. A kép tengelyét elfoglaló kettős törzsű fa bonyolult mintát rajzoló, felfelé törekvő ágaival rendezője, összefogója a történésnek. Körülötte játszódik az ősi rítusokat idéző ünnep vagy szertartás. A kép egészét átszövik a megélt természeti élmények és a Csontváry által oly fontosnak ítélt "energiák" különböző formában való jelenléte. A kép bonyolult szimbólumrendszere természetesen többféle tartalmat hordoz, de mindenképpen "Csontváry mágikus világképének megnyilvánulása, s mint ilyen, az emberi lélek legmélyebb részéből feltörő szimbólumoknak képi realizációja" (Német Lajos).
|
