|
A kép középterében mindentől és mindenkitől elkülönülve áll a szakállas Üdvözítő szikár alakja, két karját fohászkodó-prédikáló mozdulattal széttárva a magasba emeli. Az előtérben a 12 apostol csoportja néz ki a képből. Csak a fejük látszik. A Csontváry-patográfia szerzője, dr. Pertorini Rezső durva vonásaik láttán szellemesen a "Feszítsd meg őt!" kiáltók közé sorolja őket, akik mintegy a görög tragédiák kórusának szerepét játsszák. Szuggesztívek az arcok, miként az Üdvözítő és Mózes arca is beszédesen kifejező. A kép számos történést és eseményt sűrít magába. Balra a hátérben Mózes áll a kőtáblával, a távolban városkép sziluettje, talán éppen Jeruzsálem házai. Jobbra sudár törzsű fa, tövében hatalmas kőtömb, ráboruló két fekete figurával. A fa mögött, árkádíves magaslaton meredek rézsűvel megközelíthető, kivilágított, újkori templom emelkedik. Mellette három oszlop szárnyas szobrokkal, balra félgömb tetejű épület. A templom felé sokadalom közeledik. A képnek összetett, szimbolikus a mondanivalója. Tulajdonképpen a keresztény vallás történetének összegezésére tett kísérletet a festő. Baloldalt az ószövetséget, középen az újszövetséget jelenítette meg. Az ószövetséget Mózes és a törvénytábla jelképezi, az újszövetséget Jézus prédikációja, imája, a tanítványok és a keresztet idéző fa, valamint a sírra utaló kő a siratóasszonyokkal. Kétoldalt részletező, szimbolikus tárgyak, jelenségek sorakoznak fel, ugyanakkor a háttér végtelen messzeségbe nyúlik. Ezekkel a kellékekkel egyben hangsúlyt is ad a festő a kép főszereplőjének. A kompozíció kiegyensúlyozott; tér és idő összefüggése, az expresszív kifejezési eszközök szuggesztivitása harmóniába oldódik fel.
|
