|
Amikor a kép született, Csontváry már közel ötvenéves volt. Ez idő tájt változik a stílusa, a korábbi képek objektív természetlátása helyébe a naiv expresszionizmus lép. Tudatosan keresi a fenséges természeti és történeti motívumokat. A fenséges azonban nem csupán a festői kifejezés eszköze már, hanem szimbolikus jelentést is tartalmaz.
A festmény a Vezúv tövében elterülő kisvárost jeleníti meg. Jobbról part házakkal, balról a tengeröböl, háttérben a Vezúv. A víz a kép kétharmadát tölti ki. Az első pillantásra sima víztükör a parthoz érve vad tarajokat vet. A part mentén húzódó utat kő mellvéd határolja, éles árnyékot vetve a part menti út kövezetére. Szamaras kordé áll az úton, félig keresztbe fordulva, mintha a vad hullámtól hőkölt volna vissza az állat. A kocsis egykedvűen ül a bakon, a kordé hátulján a rakománynak háttal álló férfialak, a kép legszélén lépő ló félalakja látszik. A szélső ház erkélyén álldogáló-figyelő figura. Távolabb biciklista, hosszan falra vetődő árnyékkal. Van még egy emberi figura, a csónakban ülő férfié. Emberi létnek más közvetlen jele nincs a festményen. Balra a házsor kubusa üzemi épületek, gyárkémények sorában folytatódik. A hegy fölött a kéményfüst irányát követi a felhő formája. A vízen a part felé sikló két vitorlás egyikén felirat olvasható: Castellammare di Stabia 1902.
Tökéletes a kép belső egyensúlya, város és természet, víz és hegy egysége. A kép koloritja is élénk. A házak narancs- és rózsaszínűek, a víz kobaltkék és fehér. A föveny fekete, lávapiros csíkkal. A vitorlások narancssárgák és lilák. Az ég a kék, a szürke, a világoszöld és a zöldesrózsaszín számtalan átmenete. Szinte érezzük a természet elementáris erejét. A látvány látomássá fokozódott.
|
