|
A század osztrák vendégművészei között - főleg a Dunántúlon - különösen szívesen látták Cimbalt. Oltárképeket, freskókat egyaránt festettek vele, s ő előbb Troger, majd Maulbertsc hatása alatt igyekezett eleget tenni változatos feladatainak.
Ezen a hegedű formájú oltárképmezőbe szerkesztett jeleneten hatásos - inkább mulatságos, mint áhítatkeltő - ellentétek halmozódtak. A szent magyar barokk nemesi viseletben - így a hazai nemesi szemlélet szerette látni középkori királyszentjeit -, karddal jelenik meg, de kiforduló szeme az égre tekint. Kezében a liliom a szüzesség jele, finom csizmájával hasát kissé kidüllesztve a szerelmet jelképező vak Ámorra tapos. A szerelem istene pedig nagy hatalmú: a világgömböt öleli át. Hogy a szent példás tettének tanúja is legyen, két magyar nemes kurucos süvegben tanúskodik a háttérben. Mivel Imrét kultusza következetesen duxnak (hercegnek) tekintette, magyar s egyáltalán királyi koronát nem viselhetett. A festő jámbor anakronizmussal az osztrák főhercegi kalapot nyomta a fejébe.
A kép eredetileg feltehetően Nagyszombatról származik: kápolna oltárképe volt. Párdarabja Krisztus keresztelését ábrázolja.
Johann Ignaz Cimbal igen termékeny festő volt. Számos műve maradt fenn szülőföldjén. Sziléziában, jelentős oltárképeket készített Bécsben. Magyarországon elsősorban Koller Ignác veszprémi püspök foglalkoztatta Cimbalt: freskókat rendelt tőle veszprémi és sümegi palotájába, az egyházmegye falusi templomaiba pedig szokványos mennyezet- és falképeket, oltárképeket egyaránt. Cimbal két festő-fiáról van tudomásunk, közülük Jakob (1780-1834) kis méretű, jelzett Kálvária-képét, őrzi a gyűjtemény.
|
