|
A nép iránti érdeklődés a magyar szellemi életben a XIX. sz. első felében erőteljesen megnőtt, virágkorát élte többek között a népszínmű. Festőink is gyakran vállalkoztak a derűs népünnepélyek szinte színpadképszerű megfestésére. Az egyik legismertebbé vált ilyenfajta képet, mely színes és egyszínű sokszorosításban már keletkezése idején elterjedt, Canzi Ágost festette, ez a bécs-bádeni születésű, Párizsban tanult, majd 1846-tól Pesten megtelepedett és a szabadságharc hatására magyar érzésűvé vált festő. Nevét is August helyett Ágostnak írta képeire. A vidám szüreti mulatozók nemzetiszínű lobogót visznek, ezzel a látszólag lényegtelen részlettel az elnyomás éveiben a nép hazafias érzelmét fejezte ki.
Képéhez, melyet egy évvel keletkezése után a Pesti Műegylet ajándékozott a múzeumnak, számos tanulmányt készített Tahiban, a Duna mellett. Az alakok életteli megfogalmazása és üde színessége, a népszokás kedves részletezése már saját korában nagy tetszést aratott.
|
