|
Az alkotó az id. Markó Károly utáni második tájképfestő nemzedékhez tartozott. Társaival: Molnár Józseffel, Telepy Károllyal, Kelety Gusztávval az elsők között tér végleg haza Münchenből, hogy a magyar közönség tájképek iránt megnyilvánuló igényeit kielégítse. Ugyanaz a lelkesedés, amely a harmincas években litográfiák, metszetek sorozatát hozza létre, támad fel újra az ötvenes évek elején. Az újjászülető hazafiságnak, a szülőföld szeretetének kifejezője a hazai tájat megjelenítő kép. A hangulat természetesen borongósabb. 1849 emléke, az elnyomatás keserű érzelmeket visz a tájképekbe is. A hősi várak, derűs veduták helyett ez idő tájt inkább romokat, viharos erdőket, elhagyatott kis lakokat látunk. Brodszky kicsit száraz, részletező rajzának is egy magányos, kicsit düledező malom a tárgya.
|
