|
Bornemisza Géza tájképeit könnyedség, vitalitás jellemzi. Formaképzése és színhasználata arról tanúskodik, hogy a festő hamar asszimilálta a fauvista festészet eredményeit. Képei főleg Matisse és Vlaminck festészetének hatását tükrözik. A francia kifejező eszközök átvétele azonban nem lehetett egy teljesen tudatos folyamat és nem korlátozódott csupán technikai tanulságokra. A festő egész lényével ráhangolódott a modern látásmódra. Ezt bizonyítja az a mód, ahogy ösztönösen, mérlegelés nélkül birtokba veszi festészetével a fizikai valóságot.
A Kilátás a hegyre is arról tanúskodik, ahogy a festő elementáris erővel, szinte arroganciával határos bátorsággal független dekoratív színfoltokra szabdalja a természeti látványt. Ezek a színfoltok pedig különösen intenzívek, szinte világítanak. Fénnyel telítettek a vörösre festett mezők, a kék oromzatú házak, a citromsárga szénaboglyák, a zöldbe burkolt hegykúpok. Az eredmény egy síkszerű, de elevenen lüktető látvány.
A festőnek sajnos teljesen szétszóródott az életműve, ezért különös fontossággal bírnak az elemzett képhez hasonlóan kiérlelt művészi eredményekről tanúskodó alkotások.
|
