|
Bokros Birman Dezső az aktuális élet jelenségeire éberen, érzékenyen figyelő művészek közül való volt. Tanulmányai idején minden ismeretet igyekezett megszerezni, ami a szoborkészítéshez szükséges, de amikor úgy látta, hogy művészi elképzeléseinek a szűkszavúság felel meg, könnyűszerrel hagyta el a felesleges terheket. Kifejezésformája, stílusa nem mindvégig egyöntetű. Munkásságának első korszakában leegyszerűsített, az egyiptomi szobrokra emlékeztető nyugodt, sima formákat alkalmazott. De aztán "...feje tetejére állt a világ", sok mindent másként kezdett látni az I. világháború kitörését követően. Maga így ír erről a keserű ráébredésről: "Mint ahogy a halkan felröppenő vörös rakéta széttépi a csillagtalan éjszaka sötétségét, úgy szaggatták le rólam a véres borzalmak a tegnapok üres légruháit. Egész elmúlt életem a semmibe hullt. Nevelés, oktatás, minden, amit tanultam Pesten és Párizsban. Michelangelo is eltűnt az élet nagy süllyesztőjében."
A két világháború közti időszakban erőteljesen, szenvedélyesen expresszív művészete szembeszállt a hivatalos kultúrpolitikával. Bokros Birman készségesen vállalt közösséget a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. A korszak végén mintázta meg a "Rokkant katonát", az embertelenség, az esztelen pusztítás egyik névtelen áldozatát. A rogyadozó térdekkel csoszogó, majdhogynem felbukó veterán jobb kezével botnak használt kardjára támaszkodik. Zubbonyának bal ujja üresen simul felső testéhez. A művész ironikus, kegyetlen ítéletet nyilvánított ki e szánalmat keltő figurával.
|
