Festő. Inasévei után díszlet- és cégérfestéssel foglalkozott, majd vándorszínésznek állt. Nagyváradon Hohn Antaltól tanult festeni, s oltár- és arcképfestészetből élt. 1862-ben Debrecenben, majd Pesten dolgozott, innen Bécsbe kerülve, régi mesterek műveit másolta. Később Aradon nyitott festőiskolát, s Paál Lászlónak lett mestere. 1867-ben Pestre költözött, 1871-ben ösztöndíjjal Münchenbe utazott. Ott alakokkal élénkített romantikus tájképeket festett. 1873-75 között többször járt Szolnokon, itt készült gyengédebb festőiségű képei a szolnoki nép életét ábrázolták (Kenderáztató, Szalmakazlak, Tiszaparti jelenet, Cigánytábor). Későbbi müncheni képei nem emelkednek túl a kispolgári ízlést kielégítő műkereskedelmi festés színvonalán.