|
A biedermeier legjelentősebb magyar portréfestőjének, Barabás Miklósnak számos tájakvarellje bizonyítja az arckép részletező felfogásával szemben a tájban megtalált felszabadultabb kifejezési lehetőségeket. Ennek megleléséhez nagyban hozzájárult Barabás 1834- 35-ös itáliai tartózkodása. Angol útitársakkal járta be Itáliát, és William Leitch hatására a vízfestés szabadabb technikáját magas szinten elsajátította.
1835-ben készült "A Vezúv Capri szigetéről" c. lapján a tájélményt aprólékosan rögzítő utazó festők szokásos metódusa helyett merész kék-sárga kontrasztokkal rögzítette a kitörő vulkán képét. A gomolygó füst, a levegőben remegő pára atmoszferikus hatást eredményez. A művész újfajta képszerkesztéssel folyamatosan vezeti a szemet az előtér érzékletesen megoldott hullámzó vízfelületéről a képmező középpontjába helyezett vulkanikus hegy felé.
|
