A kép festője és a képen szereplő Paizs Goebel Jenő a szentendrei művésztelep (1926) alapító tagjai közé tartoznak. Barcsay Jenő csak 1929-ben érkezik a telepre, és rögtön barátságot köt Paizs Goebel Jenővel. Bár művészetük igen eltérő sajátosságokat mutat, kölcsönösen tisztelték egymást. "De Goebel is nagyon kedves, jó kolléga volt, nem csak az egyénisége, hanem elsősorban a tehetsége vonzott engem." - írja Barcsay visszaemlékezésében. Így nem véletlen, hogy a két barát szívesen áll modellt a kiváló portréfestőnek.
A két álló figura mögött erőteljes kontúrokkal alakított, egy egészalakos munkáslányt és feltehetően a Szentendre körüli dombokat ábrázoló Barcsay festmények láthatók.
A két festő fesztelen testtartásban áll, Paizs Goebel lazán tartja karját Barcsay vállán, míg az utóbbi zsebre dugott kézzel tekint a nézőre. Mindezek és Paizs Goebel munkásruhája ellenére mégis van a képnek ünnepélyes hangulata. Komoly arcuk és tekintetük azt suggalja, hogy a portréfestő munkáját és ezáltal a festészetet igazi elhivatottságuknak tartják.
Ebből a korszakból Bánovszky Miklósnak ez az egyik fő műve, amelyben eljut a pszichologizáló ábrázolásmódig.
|