|
A festmény párdarabja egy magántulajdonban őrzött, 1934-ben festett kép "Az vesse rá az első követ" címmel, amellyel Bánáti Sverák megnyerte a római ösztöndíjat. Mindkét kép jellegzetessége, hogy a jelenetek városon kívül zajlanak. A háttérben világosan kivehetők Szentendre és környékének épületei. Az előtérben kosztümös figurák szerepelnek. Világosan elkülönül az elő- és a háttér, az élénk, szinte homogén színfelületek dekoratív hatást eredményeznek.
A "Pellengéren" című képen nemcsak a középen álló főszereplő, a meztelen női figura, de a mellékszereplők is, akiket a hagyomány szerint Bánáti Sverák a helyi városlakókról festett meg, és akik körülveszik a pellengérre állított bűnös asszonyt, a gesztikulációk ellenére mozdulatlanságba dermedve, tekintetükkel a távolba révedve vesznek részt a jelenetben. A női akt is egyfajta szépségeszményt képvisel, idealisztikus arcvonásokkal, testtartásában Michelangelo álmából ébredő rabszolgáját idézve. Melankolikus életérzés hatja át a képet, amit csak felfokoznak a szürke tónusokkal fedett színek.
A régebbi történeti korszakokat felidéző kosztümös figurák mellett kortárs szereplők tűnnek fel a képen. Ezzel a festő az adott környezetre, Szentendrére és az adott időszakra, a harmincas évekre tereli a figyelmet, mintegy tanító célzatúvá avatva a képet: itt és most ez a történet és ennek tanulsága ma is időszerű.
A szentendrei művésztelepen a harmincas évek első felében a klasszicizáló stílustörekvés szinte valamennyi itt alkotó művész festészetében megfigyelhető: az olasz orientáció mellett, a húszas évek Árkádia festészetét tovább éltető és alakító tendenciák írhatók körül. Bánáti Sverák felfogása eltér ezektől. Klasszicizálása sajátosan keveredik a korhűségre törekvő részletekkel és a reneszánsz előképekre visszautaló kompozíciós eljárással.
|
