Festő, főiskolai tanár, a Szocialista Képzőművészek Csoportja, majd az Európai Iskola tagja. Az Iparművészeti Iskola elvégzése után Rudnay Gyula tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Részt vett a Szinyei Fiatalok és a Képzőművészek Új Társasága (KUT) kiállításain, 1934-től a Szocialista Képzőművészek Csoportja bemutatkozásain (Ülő munkás, Hazatérők, Fáradtság, Gyárnegyed, A háború stb.). A szentendrei fiatal festőnemzedék tagja lett. 1937 táján pszichikailag megtört, festészetében egyre nagyobb súllyal jelentkezett a háború borzalma. 1946-ban az Európai Iskola egyik alapító tagja volt, részt vett az iskola egyéni és kollektív kiállításain, főleg női alakokról készült szürrealisztikus kompozíciói és tanulmányai emlékezetesek. Művészete 1948 után a fotografikus és elbeszélő életképfestészet irányába fordult. 1950-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1956-ban elhagyta az országot, Párizsba, majd Argentinába került. Utóbb tanszéket kapott a Tel Aviv-i Festészeti Akadémián. Utolsó éveiben főleg expresszív absztrakt képeket festett. Művei több budapesti egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek.