|
Az 1945 után megpezsdülő képzőművészeti életben meghatározó szerepet töltöttek be az Európai Iskolába tömörülő, szürreális és nonfiguratív formákkal dolgozó festők. Anna Margitnak a harmincas évek elején induló; Ámos Imre művészetének hatása alatt kibontakozó festészete a 40-es évek második felére éri el csúcspontját. A korszak legjellemzőbb figurája a mindig portré beállításban, semleges háttér előtt megjelenő bábu. E motívum Anna Margit festészetének szinte emblémája. S. Nagy Katalin írja kismonográfiájában (1971), hogy 1940-ben tűnt fel először, és ma is virágzó művészeti tevékenységének szinte minden periódusában jelen van.
Az 1947-ben készült Bábu nagy fejű, ványadt testű, mindenkinek kiszolgáltatott rongybaba, a háború szörnyűségeitől megalázott ember jelképe. Feje egy szájánál összehúzott zsákocska - ez a rongypárnából formált, alsó részén elkötött fej a bábuképek visszatérő motívuma -, de ronggyal vagy kóccal kitömött a két végén bevarrott, hurkaforma hasa és lába is. Az arca viszont kifejező, mondhatni már-már csábos női arc. Egy elmúlt, csak álmokból, emlékekből visszaidézhető gyermekkor hercegnője ez a báb.
|
