Aba-Novák vásárképei közül ez a legtágasabb, legmonumentálisabb, az esemény teátrális szépségét is leginkább összefoglaló mű. A nagy lapályt a távolabbi hegyek előterében ellepik az ekhós szekerek. A borvizes kancsókat körülveszik az agyagszínű korsók. A kézmívesség, az anyag és a kedves formák dícsérete ez a kép, a főszereplője a szomjat oltó edény. Nem vetélkedő árusítás helye ez, a portékát kínálni nem kell, nyugodtak, szélesek a mozdulatok, az árusok tartása méltóságteljes, pantomimszerűen stilizált ritmus, komolyság jellemzi a hangulatot.
A felhők testesek, fehérek az éles tiszta hegyi levegőben. Felragyognak a székely népviselet ünnepélyes piros-feketéi és a férfiak harisnyanadrágjának fehér posztója. Mint valami lassú tánc ritmusára ringnak az előtér csoportjai, s táncuk kígyóvonala a hattyúfehér templomig vezet.
|