"Aba-Novák minden képe úgyszólván fejest ugrik az életnek embertől, állattól nyüzsgő kellős közepébe. Legszívesebben oda, ahol az a legnépesebben és legtarkábban csődül egybe" - írta Kállai Ernő 1936-ban. Megjegyzése találó a Csíkszeredai vásárra is, melynek több változata ismert.
A madártávlatból komponált esemény rutinosan komponált képpé formálódik. A festő telhetetlen mesélőkedvvel vezeti tekintetünket az egyre kisebbekké váló szalmakalapokon át a horizontot lezáró kettős templomtoronyig. Aba-Novák a kép minden tenyérnyi darabját lüktető "életességgel" telíti. A harsány színfoltokban vibráló sokadalomból csak föl-fölvillan egy-egy jelenet, de nem kap hangsúlyt az áthatolhatatlan, lármás tolongásban. A szekereik és portékáik között szinte elvesző vásározók a piactér bármely sarkából nézve ugyanezt az esetleges látványt nyújtanák.
|