|
A festmény kompozíciós képlete egyszerű: a ponyva alatt kavargó embercsoportot a háttér egyforma, papírmasészerű házai keretezik. Az esti égbolt kékeslilájába szokványos templomtorony símul. A figurák méltóságuktól megfosztott, arc nélküli emberek. A mozdulatok és gesztusok ismétlése, azonossága adja a jelenet pikantériáját. Az ünnepi alkalom zajosságától megilletődött kamaszlányok és ifjó menyecskék, mint szemérmes elsőbálozók, mulatságosan uniformizálódtak: nyársatnyelt tartásuk, párhuzamosan ölükbe ejtett kezük, egymás mellé és mögé sorakozott fejkendőjük fehér háromszöge a távoli házikók monotóniáját ismétli. Ebbe a patyolatfoltba a busa fejű, idomtalan, majomkülsejű kikiáltó lopódzik be. Aba-Novák emberábrázolásának e ragyogó példányát a manipulátorok sunyisága teszi torzzá.
|
