LOTZ Károly
(1833, Homburg vor der Höhe - 1904, Budapest)

Ménes a zivatarban



1862
Olaj, vászon, 126,5 x 191,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A bécsi tanulmányai után hazatért fiatal Lotz Károly friss szemlélettel fogott a magyar táj és népének ábrázolásához: kitűnő megfigyeléseivel jóval megelőzte korát. Viharos alföldi képei ugyan zömmel még a romantikában gyökereznek, de drámaiságuk, változatos komponálásmódjuk és főként a valóságból ellesett színeik Lotz egyéni törekvéseit igazolják: jól példázza ezt 1862-ben készült "Ménes a zivatarban" c. festménye is. Plasztikusan gomolygó felhőit, találó lóportréit, a pusztai ember sajátos életérzését magyar kortársainak egyike sem volt képes hasonló színvonalon megragadni.

Emellett Lotz falképei is jelentősek, hiszen az akkori Magyarországon még kevéssé művelt műfajban ő mutatta meg falfestményei impozáns sorával, hogyan kell együttműködnie építésznek és festőnek ahhoz, hogy igazán egységes műalkotás jöjjön létre.

| Fel |