A külföldi tanulóévek után Tornyai János szülővárosában, Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol elsősorban az ő szervező- és alkotótevékenysége nyomán alakult ki az alföldi festészet legkarakterisztikusabb iskolája. A tanya - az alföldi település jellegzetes formája - költőknél és festőknél egy fél évszázadon keresztül a magyar paraszti életforma, az elmaradottság, az elszigeteltség, a szegénység szimbóluma volt.
Tornyai 1910 körül készült Alföldi tanya c. festménye a századeleji alföldi tanyavilág csüggedt nyugalmát és sivárságát ábrázolja, s a téma rendkívül szegényes kelléktárával, ám annál meggyőzőbb festői eszközökkel fejezik ki a művész együttérző vallomását.