Római iskola

1928-ban a magyar állam fiatal művészek számára új ösztöndíjat indított a római Magyar Akadémián, amely a kiválasztottak számára egy-két éves itáliai tartózkodást és munkát tett lehetővé. Az ösztöndíjrendszer, amelynek szellemi atyja és kurátora Gerevich Tibor művészettörténész volt, célkitűzése szerint a fiatal magyar művészeket a francia és a német hatások helyett az aktuális olasz művészeti törekvésekkel megismertetve, egy új és korszerű stílus lehetőségét teremtette meg.

Az első évfolyamok művészeire különböző élmények hatottak. A Patkó Károly által újra felfedezett tempera-technika a korábbi sötét tónusok kivilágosodosát és a képek színesebbé válását eredményezte, témáikban egyre inkább a hétköznapi élet felé fordultak: a fordulópontot Aba-Novák Vilmos Térzene c. képe érzékelteti legjobban. Kettejük mediterrán szerkezetes felépítésű városképein a monumentális formaképzés expresszív színkezeléssel párosul (pl. Patkó Károly: Cefalú).

Az ún. római iskola festőinek másik csoportjára erősen hatottak az itáliai művészet különböző korszakai: műveikben egyszerre érvényesülnek a trecento festészetét idéző archaizáló vonások ill. a modern művészeti törekvések. Molnár C. Pál vallásos képein az art deco (Madonna), Medveczky Jenő aktjain a szigorú archaizálás (Háromfigurás kompozíció), Kontuly Béla portréin és csoportképein a Neue Sachlichkeit hatása figyelhető meg (A kánai menyegző). Közülük többen egyházi megbízásoknak is eleget tettek, vallásos témájú táblaképek mellett templomkba is festettek freskókat (Aba-Novák Vilmos: Az utolsó ítélet; Medveczky Jenő: Krisztus feltámadása).


Előző lapra