Az ún. István-szarkofág

A múlt században még rómainak vélt szarkofágot később 9-10 századinak tartotta a művészettörténet-írás. A 30-as években Szent István koporsójaként határozták meg, s keletkezését a király temetéséhez (1038) kapcsolták. A ma elfogadott változat szerint a szarkofág eredetileg római, s csak díszítése középkori átfaragás.

A bal hosszoldal két szélén homorú fülkékben egy-egy különös növényi forma áll, valószínűleg antik emberalakok átfaragásából származnak. Köztük hármas tagolású mező kerubbal és rozettákkal.



A jobb hosszoldalt teljes szélességében hasonló dísz tölti ki. A rozetták és a térkitöltő növényi elemek változatossága igényes, jól képzett mesterről, a szárnyas lények ábrázolása biztos térkitöltő készségről tanúskodik.



A rövid oldalon a pólyást vivő angyal a szarkofág fő ábrázolása. Ez a halott lelkét vivő angyal a Mária halálát megjelenítő bizánci elefántcsont faragványtípus felső régiójából vált ki. A kerubok kelet-európai Maiestas-ábrázolásokon tűnnek fel, tartalmilag a Paradicsomot őrzőkkel vethetők össze. (Így a sírláda nem egyszerűen a halott testének háza, hanem mennyei lakóhelyének képmása.) A lélekvitel motívuma Szent István halálának leírásában és a Szent Imre-legendában is szerepel.

A stílustörténeti vizsgálat inkább a szenttéavatás (1083), mint a temetés korára teszi a szarkofág átfaragásának időpontját. Ikonográfiája is inkább a szent, mint a herceg vagy király karakteréhez illik. Amennyiben a feltárt kevésbé igényes kidolgozású, egykorú fedéltöredékek is a szenttéavatáshoz kapcsolhatók, valószínűnek látszik, hogy azok Szent Imre herceg, a szarkofág pedig Szent István síremlékéül szolgáltak.


Előző lapra