Budavári szoborlelet (Zsigmond-kor)


A szobrok egy 15. század közepi feltöltés során kerülhettek a föld alá, s talán ennek köszönhetjük megmenekülésüket. Akadnak közöttük törött, de befejezetlen szobrok is. Minden bizonnyal Zsigmond palotaépítkezései idején, különböző épületekre készültek. A Parler-műhely kőfaragói stílusát, a csehországi szép stílus felfogását tükröző darabok egyaránt vannak a leletanyagban. Kerekded, bájos női és gyermekfejek, finom vonású férfiak, öblös vagy sípszerűen hulló drapériák, hajlékony testek jellemzik szobraikat. A királyfigurák, törékeny lábú páncélos lovagok, címertartó heroldok elevenségét kifestésük fokozhatta. (A leomló köpenyű páncélos lovagfigurák közeli rokona a baljában kettős keresztes címert tartó nagyváradi királyszobor töredéke.)

A budai szobrok egyik csoportja, amelyhez a Madonna-szobor és néhány kiváló finoman részletezett, apró ruharedőjű figura tartozik, valószínűleg az 1410-es években működő ausztriai grosslobmingi műhely egyik tagjának alkotása. A másik csoportra erőteljes, telt, fiatal férfifejek jellemzőek. Talán ezek mesterei dolgoztak később a budai műhelyben, mások mellett ifjabb Stibor síremléke köthető hozzájuk. Egyetlen címertöredék tanúskodik arról, hogy az egységes sorozat Zsigmond budai palotájához készült.

Egy másik - ismeretlen egyházi épület számára készült- rendkívül finom megformálású Madonnából és méltóságteljes, dús redőzetű köntösbe burkolózó prófétákból, apostolokból és szentekből álló szoborsorozat jórészt Nyugat-Európából érkezett mester műve lehet. A valaha gazdagon színezett figurák Claus Sluter, a brabanti szobrászok realisztikus felfogását tükrözik, s egyesítik az internacionális gótika ideáljával. (A lovagalakok közeli rokona az 1430-40 körüli, talán Szent Lászlót ábrázoló faszobor, MNG).


Előző lapra