ISMERETLEN MESTER, oltárképfestő
(16. század)

Szent Anna-oltár

1510-15
Festett, aranyozott hársfa, a figurák magassága: 91, ill. 93 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Az oltár Kisszebenből származik.

A XVI. század eleji hazai szobrászat Lőcsei Pál után legjelentősebb alakja a Szent Anna-oltárok Mestere volt, akinek stílusa a híres lőcsei faragóhoz hasonlóan a késő gótika Veit Stoss által képviselt, Krakkó felől terjedő változatából indult ki. A művész név szerint ismeretlen, oeuvre-jét csak a hasonló stílusjegyek segítségével lehetett rekonstruálni. A szakirodalomban meggyökeresedett elnevezését az indokolja, hogy két nagyméretű Szent Anna-oltárt is faragott. Ezek közül a korábbi az egykori Sáros megyében fekvő Kisszebenből való; mivel műveinek többsége ugyancsak Sárosból került elő, valószínűleg, hogy kisebb-nagyobb utazásoktól eltekintve itt élő, itt dolgozó mester volt.

A kisszebeni oltárszekrényben a figurák nem mozdulatlanul állnak egymás mellett, mint ez akkoriban szokás volt, hanem egymás felé fordulnak, valóságos szoborcsoportot alkotnak. Ez magától értetődő egy Szent Annát harmadmagával bemutató oltáron, itt azonban talán nem túlzás a művész egyéni stílusát felismerni benne, hiszen csaknem minden műve kéthárom alakos csoport. Ezen az oltáron Szent Annát, lányát, Szűz Máriát és unokáját, a kisded Jézust látjuk, minthogy azonban a Gyermek Mária térdén áll, voltaképp két nagyobb alakból formál csoportot. Az oltárszekrény logikusan alkalmazkodik ehhez, felső lezárása kettős fülkét érzékeltet. Az aprólékos faragványokkal díszített gótikus szamárhátívek azonban elég messze vannak a főszereplők fejétől, még egy méltóságteljes angyal is látható, aki az oltárszekrény hátlapjára helyezett gránátalmás mustra előtt egy díszes kendőt tart; rangos személyek mögött a pompás textíliát is egy angyalnak kellett emelni. A lepel ornamentikájának különleges szépsége még ezen a nagyszerű oltáron is magára hívja a figyelmet. A szabályostól minduntalan eltér, a szabadkézi rajz közvetlenségét sugallja, de a késő középkori mozgalmasságot is jól szolgálja. Ez a könnyedén odafestettnek látszó felület valójában sgraffitoszerű technikával készült, a ragyogóra csiszolt egységes ezüst mezőt fehér festékkel fedték be, majd a megfelelő helyeken lekaparták a felső réteget.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával