|
A kép a főoltárt mutatja Csíkszentlélekről. A Szentlélek eljövetelét mutató főtáblán kívül nyitott állapotban négy, zárt állapotban további hét kép látható, valamint az oromkép és a predella.
A tábla azt a részben heves gesztusokban, részben zárkózott, emelkedett tartásban megnyilvánuló megrendülést ábrázolja, amelyet a Szentlélek eljövetele vált ki az apostolokból. Arckifejezésük nagyon egyéni, más ismertetőjegye azonban csak a bal szélhez legközelebb levő Jakabnak van; rajta kívül még a két leghátsót, Pétert és Jánost azonosíthatjuk. Az imádkozó Szűz Mária méltóságteljesen ül körükben.
Az ünnepélyes, de korántsem merev együttest élénk, erőteljes színfoltok jellemzik. Ez a tarkasággá sehol sem váló színesség vonzó erénye a táblának, amelyet joggal szoktak a legjellemzőbben csíki oltárképnek nevezni. Stílusa, bár szemmel láthatóan összefügg a XVI. század elejének német iskoláival, egyikhez sem ízesül olyan szorosan, hogy akár onnan jött, akár ott tanult mester munkája lehetne. A hagyományos formakincs gazdagítása egy-egy modernebb megoldással a csíki festészet önállóságát bizonyítja. Az oltár - mint az egész helyi iskola - alapjában véve konzervatív, ezt mutatja síkszerűsége, rajzossága, a kontúrvonalak nagy szerepe. A modern megoldások részben a dunai iskola felől érkeztek, de csupán egyik-másik alak tartásán, szakállán vehetők észre. A szárnyképek passiójeleneteinek hóborította csúcsait általában a helyi környezet hatásának tulajdonítják. Ez lehetséges, de a példát bizonyosan az égbe meredő hegyormok megörökítésében annyira kedvét lelő dunai iskola szolgáltatta.
A középkép mérete 170 x 134 cm, a szárnyképek egyenként 82 x 60,5 cm méretűek, a predella 38 x 210 cm, az oromkép 82 x 74 cm nagyságú.
|
