Az itt nyitott állapotban bemutatott oltár Liptószentandrásról származik.
Az oltár a kevéssé önálló liptói műhelyek színvonalasabb darabjai közül való, erősen érezzük rajta a szomszédos Szepesség kisugárzását. Szekrényszobra például annyira hasonlít szepesszombati Szent Antal-oltár főszereplőjéhez, hogy jogosan tarthatjuk őket egy kéz munkájának. A késő gótikus módon mozgalmas, mély aláfaragásokkal szabdalt figura valamelyik konzervatívabb szepesi szobrász műve is lehetne. Csupán itt-ott látszik (a palástnak a könyökről lelógó vagy a térd táján visszahajló szegélyén) a modernebb szemlélet, Veit Stoss művészetének a sokszoros áttételek nyomán meggyengült, alig - például a virtuóz faragásra való hajlandóságról - felismerhető hatása. A szekrényszobor elhelyezése különös, hiszen jobbra és balra lett volna hely még egy-egy figura számára, de eredetileg is egyedül állott. Úgy látszik, éppen a szekrény üresen hagyásával akarták fontosságát hangsúlyozni; a pódiumszerű kiemelkedés a szekrény alján sem gyakori.
A szárnyképek a XV. század második évtizedéhez illő, a szobroknál valamivel modernebb alkotások. Stílusuk a dunai iskolára emlékeztet, de annak csupán távoli, nehézkes, a mozgalmasságot kizáró változatai. A hatást valószínűleg Lucas Cranach közvetítette, aki éppen akkoriban kezdett népszerű lenni a Szászországtól keletre elterülő vidéki festőinek körében.
|