|
A Magyar Nemzeti Galériában két összetartozó, mindkét oldalán festett tábla található, amelyek egy Szent Mártonnak és Szent Miklósnak szentelt oltár szárnyait képezték. Az egyik szárny Szent Márton találkozását a koldussal (külső oldal) és Szent Márton albengai miséjét (belső oldal) ábrázolja. A másik szárny Szent Miklóst a patariai nemes három lányával mutatja (külső oldal), valamint a Szent Miklós három halottat támaszt fel jelenetet.
A táblakép Szent Márton legendájának azt a részletét ábrázolja, amikor a püspök, miután ruháját egy szegény embernek ajándékozta, a nagy hirtelen vásárolt szűkös öltözékben mond misét. A úrfelmutatásakor csupaszon maradt karját angyalok fedik el.
A templomszentélyben a részletesen ábrázolt oltárasztalon - mint kép a képben - fekvő formátumú, egy jelenetet bemutató oltártábla látható a Kálváriával. A magyarországi szárnyasoltárok fejlődéstörténete szempontjából különösen fontos ez az ábrázolás, mert azt bizonyítja, hogy ez a korai oltártípus, amelynek emléke alig-alig maradt ránk, még a XV. század végén is használatos volt. A hímzett fehér oltárterítőn jól érvényesülnek a vetett árnyékok, a művész valósághűen festette meg a misekönyvet, a püspöksüveget, valamint a gótikus ötvöstárgyakat: a két gyertyatartó között elhelyezett ostyatartó cibóriumot, a kelyhet és az oltárkendő alól csak részben kilátszó ostyatartó tálkát, a paténát. A reális részletek azonban nem öncélúak, mindez a legenda csodás hangulatának előidézésére szolgál. Áhítat hatja át a realisztikusan ábrázolt szereplőket is. A jobb oldali térdelő férfi portrészerű arcvonásai alapján arra gondolhatunk, hogy ő az oltár megrendelője. A belső tér perspektivikus érzékeltetésére törekvő ábrázolás, a plasztikusan kemény törésű, árnyékolt drapériák és a differenciált színhatások is arról tanúskodnak, hogy a kép mestere a XV. század végén működött legjobb hazai festők közé tartozott.
|
