|
A szobor a Dunántúlról származó kevés gótikus faragvány egyike, tematikailag is igen ritka emlék. A legenda szerint a III. században Remete Szent Antal Egyiptomban, egy hegyre visszavonulva sziklasírban élt húsz évig, majd követőinek kérésére kolostort alapított. Erre utalnak a sziklák és a hegy tetején látható templom. Szent Antal széles karimájú zarándokkalapot visel, bal oldalán zarándoktáska, fejét a vándorlásai során használt botra hajtja. A XV. század eleji délnémet szobrászatban hasonlóképpen sziklák előtt ülve látjuk, mint egy a machtolsheimi és egy az ulmi művészet körébe tartozó ábrázoláson. Az eltérés csupán annyi, hogy a zalaszentgróti Szent Antalt a sziklák nem ölelik körül, hanem azokat előregörnyedve, szinte a vállán tartja, s így alakja a konzolfigurákhoz hasonló értelmet kap. A sziklák élesen metszett formákból alakított tömbje azonban az említett délnémet szobrokon is ellentétes a remete mellén és ölében lágyan ívelő ruharedőkkel. A jobb vállon gombolt és övvel ellátott ruha részletező ábrázolása a korra jellemző, a kosztümök iránti érdeklődésre vall.
|
