|
A Juss Tornyai főműve. Az első Ráth György-díjas Jusst nem tekintette végleges megoldásnak, egész pályáján végigkísérte e téma, számtalan vázlatot, tanulmányt készített, hogy minél "artisztikusabban" oldhassa meg és egy "komoly képbe" összegezze "mielőtt élete mécse kialszik".
A Juss népi életkép témája magyar falusi dráma, az örökségen, az alig valamin osztozkodó szegényparaszt család ádáz marakodása. A környezet vásárhelyi parasztszoba, középen hosszú asztal, körülötte a család: nagyapa, felnőtt nőtestvérek, sógor, kisleány unoka. Az asszonyok késhegyik menő harcot folytatnak az anyai örökség darabjaiért. A mű drámai alaphangját Tornyai kompozíciójával, jellemábrázolásával, színvilágával adta meg. Az érzelmi ellentéttel is a drámaiságot domborította ki: az asszonyok szenvedélyességével az öreg tragikus magába roskadását, a többi szereplő látszólagos nemtörődömségét állította szembe. A Juss képépítésében, szereplőinek pszichológiai egybefűzésében, színvilágában kétségtelenül Munkácsy hatása érezhető.
Mélyre hangolt drámai kifejezésmódja, szenvedélyes ecsetkezelése, pasztózusan felrakott színei, a vakító fények és mély árnyékok ellentéte is a nagy példaképet idézi. A Juss a 19. századi kritikai realizmus szellemében fogant.
|
