TIHANYI Lajos
(1885, Budapest - 1938, Párizs)



Festő. Egy évig az Iparrajziskola, utána egy magániskola növendéke volt. Több ízben ellátogatott Nagybányára. A magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. tárlatán állított ki először (1908), majd a Könyves Kálmán Rt. Új képek c. kiállításán szerepelt. A Nyolcak művészcsoport tagjaként részt vett azok 1911- és 1912-es kiállításán is. 1918-ban rendezte első kollektív kiállítását a Ma szalonjában.

Művészetében a cézanne-i hagyományok folytatója, foglalkoztatta a kubizmus is, de ezzel egyidőben az expresszionizmus is hatott rá. Pszichológiai érzékkel festett portréi O. Kokoschka képeivel rokonok (Önarckép, 1920). A magyar szellemi élet több neves alakját festette meg expresszív jellemábrázolással (Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Fülep Lajos stb.). Tájképeiben és csendéleteiben (Híd, 1922; Kaktuszos csendélet, 1922) a formák analízisével a képszerkesztés törvényeit kereste. 1919-ben Bécsbe emigrált, 1924-től Párizsban élt, ahol nonfiguratív képeket festett. Kiállítása volt Bécsben, Berlinben és Párizsban.



Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával