SZŐNYI István
(1894, Újpest - 1960, Zebegény)

Önarckép

1920
Hidegtű, papír, 240 x 187 mm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A fiatal nemzedék művészetének egyik legjelentősebb műfaja az önarckép volt. Rendkívül változatos beállítású, hangvételű és stílusú munkáik gyakran követik a régi művészet mintáit: a félrehúzott függöny előtt megjelenő mellkép típusa más kortárs művészek képein is felbukkan. A szuggesztív, pszichologizáló önarcképek párhuzamait a Fiatalok, elsősorban Uitz önarcképeiben találhatjuk meg. Szőnyiék lapjai a művészek akár a valóságban is folytonosan átalakuló arcának különböző állapotait vonultatják fel, így például többeknél találkozunk szakállas önportrékkal. Mint a lap felirata tanúskodik róla, ez volt Szőnyi első sokszorosított grafikai műve.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával