Szőnyi két évvel utolsó nagybányai tartózkodása után festette a Tájkép lóval című képét, amely még az ottani tájábrázolások vonulatát folytatja. A festményen a Kettős arckép fekete és sötétzöld tónusai ismétlődnek meg, a Szőnyi-képeken oly gyakran felbukkanó előtéri fa ferde átlójával és a szelíd ívelésű vonalakkal tagolt kompozíció szintén nyugalmat sugároz. A festménnyel egy évből származó tusrajzon Szőnyi hasonló motívumokat rendez egymás mellé, az erőteljes fény-árnyék kontrasztokra épülő rajz felfogása azonban jóval mozgalmasabb.
|