A kép Szőnyi 1918-as nagybányai tartózkodása alatt készült, két festőnövendéket, Szilágyi Jolán későbbi grafikusnőt és Petrovics Román bosznia-hercegovinai festőt ábrázolja. A tájba helyezett kettős portrét akár Korb Erzsébet szimbolikus Alteregója mellé is állíthatjuk, az intim hangulatú ábrázolás spirituális töltést sugároz: a beszédes kezek, az átszellemült arcú alakok elemelkednek a konkrét, hétköznapi szituációtól. Szőnyi kedvelt "fogása", az ellentétpárokra építő kettős arcképek sora, mint például a Feleségem és én c. kép, lényegében ezzel a művel indul.
|