Szobrász, működése 1743-tól mutatható ki a bányavárosokban. Először Privigyén, majd Selmecbányán dolgozott: a szabadtéri Szentháromság-emlék - mint a körmöcbányai - a brucki Martin Vogerllel közös vállalkozása volt. Ők ketten képviselik összefüggő, nagyobb életművel a bányavárosok egyébként virágzó korabeli szobrászatát. Vogerl alkalomszerűen dolgozott az országban, s a munka végeztével mindig hazatért Bruckba; a körmöcbányai polgár Stanetti idegen eredetéről viszont - olasz neve mellett - számos művészi kapcsolat vall. Így például mindkét Szentháromság-emlékműve osztrák előképeket követ, közülük a körmöcbányai példája, a Bécs melletti Baden hasonló emléke Giovanni Stanetti bécsi udvari szobrász alkotása. Az Ausztriába települt olasz művészek közé tartozó Giovanni nyilván mestere és feltehetően rokona is volt a körmöcbányai Dionysiusnak, akinek stílusa már-már túlhaladottan kötődik a század első harmadában Bécsben uralkodó monumentális épületplasztika zárt, súlyos formavilágához.