A bensőséges interieur-képek sorozatának nagyszerű darabja, teljes joggal nyerte el 1906-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díját. Közeli kapcsolatban áll a Fehér fa barna bútorokkal és a Flox és Filox c. képek összehangolt bensőséges színvilágával, hangulatával. Színeinek ereje és gazdasága azonban hatványozottabb. Képépítése mesteri: a közeli és távoli tér alkalmazásával fejezi ki a mű központi alakjának, az idős asszonynak fizikai és lelki távolodását, a világgal lassan, csendben megszűnő kapcsolatát. A második tér finom, szürkéskék színei érdekes ellentétet alkotnak az előtér vidám tarkaságával. Rippl-Rónai korábbi munkáinak felvázolt jelzéseivel, a sokszor megfestett tarka kendő égő vöröseivel. Az élet és az elmúlás megváltoztathatatlanságát szolgája az ablak és az ajtó tengelyébe állított hunytszemű, funkcióját vesztett tükör is: dísztárgy csupán.
|