|
Az 1890-es években Rippl-Rónai festményeire erősen hatottak az akkor Párizsban élő Whistler alkotásai. "Emlékezései"-ben Rippl így írt róla: "szokásba hozta egyes régi mesterek műveinek hosszúkás formátumát s a nagyobbrészt fekete vagy szürke ruhás nő vagy férfi alakjai, állva, ülve, mindig distingvált módon vannak beállítva ". Az Öregasszony ibolyával e periódus keskeny formátumú, jelzésszerű interieurökbe helyezett, egyalakos művei közé tartozik, akárcsak a Nő fehérpettyes ruhában, 1889, MNG; Kalitkás nő, 1892, MNG; Karcső nő vázával, 1892, mgt.; Öreganyám, 1894, MNG. A kép az öregség általános emberi tartalmát, az elmúlás, a magány érzetét sugallja. Az öregasszony hétköznapi ruhája és a pillanat mulandóságának ibolyacsokra a festményt az általános jelképteremtés szintjéről a lírai, szubjektív, intim szférába emeli át. Ez az intim szobabelsőkben élő világ a francia Nabis képzőművész csoport egyes alkotóinak vásznain is uralkodó szerephez jutott. A modell mögötti tagolatlan, szürke térben a kandalló-sarok az egyetlen interieurre utaló jelzés, a sötét alaptónus visszafogott színei: a kék, az okkerbarna, az olivazöld, a téglavörös és a lila. A jellegzetesen szecessziós kontúrrajzolat és a sziluettszerű ábrázolás a körvonalakon belül jelentkező plaszticitással, realisztikusabb látásmóddal párosul, ezt a formákat követő, látható ecsetvonások és az árnyékoló tónusok hozzák létre. Az arcon is finoman elmosódó árnyékbarázdák játszanak.
|
