1892
Olaj, vászon, 80,5 x 117 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rippl-Rónai "fekete" korszakának egyik főműve. A csak néhány konturral és sötét színű területekkel körvonalazott alakok azt a nyugalmat és lassú mozgást tanusítják, amely Rippl-Rónait e játékhoz vonzotta. Ez és több más ebben az időben készült festmény egy olyan fontos festő csoport hatását jelzi, amelybe Vuillard, Bonnard, Valloton és Denis tartozott, és amelyik Rippl-Rónait is tagjának tekintette.