|
A festő jóbarátja Lyka Károly, aki Térin kívül a legtöbbet tette a nagybányai festészet elismertetéséért, így írta le a kép születését: "Réti egy őszi napon a temető felé vezető úton különös menetnek lett szemtanúja: dobszó mellett, lobogó zászlóval élén néhány öreg honvéd menetelt: utolsó maradékai 1848-nak. Egyik társukat temették el az imént. Rétit, aki egyébként is negyvennyolcas érzelmű férfiú volt, nagyon megragadta ez a megható jelente. Megfestette. A kép tompa megvilágítású, az ég borús, felhős... A szürke, tompa, színtelen levegőben elmosódott minden plasztikai forma, a dolgok testi mivolta megszűnt, tárgyiasság helyett jelenséggé vált minden Azonban ezzel a kép mégsem vesztette el jellegzetességét: az alakok élnek, öreg lábuk vontatottan rója az utat, tartásukon még meglátszik a régi katona. Melankolikus, csaknem bánatos érzéseket sugalló alkotás."
A Hollósy által mindenek fölé helyezett hangulat itt tökéletes kifejezést nyert, a nagybányai körből Réti volt legalkalmasabb ennek megragadására.
|
