|
Patkó első alkotói korszakának főműve, az Ádám és Éva a művész első, Belvedere-beli 1922-es kiállításának egyik fődarabja volt. Az alakok póza, megformálása egyszerre tanúskodik a manierista művészet és a kubizmus tanulságairól. Patkó első korszakának jellegzetes fémszerű koloritja a természet színeivel egészül ki. Ekkortájt készült rajzai az emberi test hasonló felfogásáról tanúskodnak (Bűnbánat), sőt ezt már szinte egyik korai, 1914-es anatómiai tanulmánya is megelőlegezi. A tájba helyezett, több alakos aktjelenetek tízes évekbeli előképeként Dobrovics egyik kompozíciója említhető. Ez a fajta "kemény" klasszicizálás ekkortájt nemcsak a magyar művészetre volt jellemző, Franciaországban is megtalálhatóak képviselői, mint többek között a lengyel származású Tamara de Lempicka. A közép-kelet-európai példák közül pedig a Vilniusi iskola vezéregyéniségének, Ludomir Slendzinski-nek a műveivel, például a pár évvel később készült Daphnis és Chloé kompozíciójával állítható párhuzamba.
|
