|
Paizs Goebel a szentendrei művésztelep alapító tagja, érett festői korszaka e városkához kapcsolódik, bár 1925-35 között évekig dolgozott Párizsban és Barbizonban. A harmincas évek elején festett művein furcsa vegetáció, mítosszal és varázslattal teli fantáziavilág jelenik meg; e sajátos álombirodalom a festő menedéke a háború felé sodródó Európában. Színvilágának különlegessége és dekorativitása üvegfestői tanulmányainak eredménye. Csendéletének hosszú, keskeny képmezejében a naivokra emlékeztető módon ábrázolja a kendővel takart asztallapon a kép tengelyét hangsúlyozó vázát, amelyben lángnyelvként csapongó sokszirmú, egzotikus virágcsokor van. A szirmok narancsvörösét a háttér kékje fokozza. A felső képfél színgazdagságát és tagoltságát az alsó nyugodt síkjai ellensúlyozzák. A váza mögül előtűnő ferde fatörzs és ívelt ágai a csokor tömegének kontúrját ismétlik dekoratív játékossággal. A mese és varázslat légkörét teremti meg a különleges színvilág, a téri rend, a lepkék bódult tánca a tátogó, "lobogó" virágkelyhek körül, amelyek szinte emberi szenvedélyeket, érzésállapotokat sejtetnek.
|
