A barbizoni festőkkel egyidőben, hozzájuk hasonló bensőséges érzülettel, idehaza Mészöly Géza tudott oly közel férkőzni az tájhoz, mint amott az oly lelkesült csoport. A Balaton, a Tisza-part volt csendes szemlélődésének tárgya. Ecsetjárásának, színeinek és témáinak finomságáról, egyszerűségéről mi magunk úgy győződhetünk meg leginkább, ha átadjuk magunkat festményei hangulatának.
Mészöly úgy találta, hogy a göröngy, a tócsa, a fűszál szelíd-rövid élete, a víz és a fák lélegzése, a nád hajlása, az égbolt önmagában is oly költői szépségű, hogy egy teljes művészélet is alig elegendő megörökítésére. Életművének halhatatlanságáról a csendes tájak kezeskednek.
|