Mészöly nem kereste a látványos, nagyszabású motívumokat, a természetben a legegyszerűbb témát is megfestésre méltónak érezte. Ezen a képen a kopár, homokos, szegényes táj, egyetlen ácsorgó kis figurával, s néhány égre rajzolódó jegenyével, ecsetje nyomán poézissel telítődött. A kékvirágos katángokat, a szamárkórókat, a sárguló bogáncsokat, a homokos, poros szekérutat, az egész, szárazságtól tikkadt tájat nyári fényözön ragyogja be. A jelentéktelen motívumokból a magyar plein-air festészet egyik korai remeke született meg.
|