|
A pszichózisáról ismert Messerschmidtnek sikerült - nem utolsósorban Karakterfejei segítségével - életét olyannyira a kezében tartania, hogy haláláig képes volt normális, megrendelt munkákat is teljesíteni. Kovachich Márton György (1743-1821) történésznek, a budai egyetemi könyvtár őrének, a magyarországi felvilágosodás fontos képviselőjének mellszobra az utolsó eddig ismert ilyen jellegű mű Messerschmidt oeuvre-jében. Kovachich maga rendelte meg portréját, közvetlenül a művésznél Pozsonyban. Ez egy 1783. május 1. kelt levélből derül ki, amelyet Kovachich adjunktusa, ajándékokkal - vörösborral és dohánnyal - együtt adott át Messerschmidtnek. Ebben a levélben, amelyet a művész írásos hagyatékában találtak, Kovachich túláradóan köszöni meg a "halhatatlan művet", amely ekkor már budai szobájában állt.
A büszt, akárcsak a Karakterfejek, abban a koraklasszicista stílusban készült, amelyhez 1769-70-ben csatlakozott Messerschmidt. Ebből a stíluskorszakából való portréi az elrendezés hangsúlyozott egyszerűsége mellett nagyon kifejezően modelláltak és következetesen felépítettek. Kikapcsolódik minden esetleges és pillanatnyi. Ezáltal az arcképek időtlen, emlékműszerű jelleget kapnak, amelyet szigorú frontalitásuk még jobban kiemel. Ezeket a klasszicista esztétikának megfelelő stílusjegyeket Messerschmidt összeköti az egyéni megjelenés pontos ábrázolásával, úgyhogy portréinak az emberi individualitás természetközeli megragadása is sajátja. Korai klasszicizáló arcképeivel szemben, amelyeknél szinte kizárta Messerschmidt ezt a formát, késői művében egyre inkább érvényre jut a büszt-kivágat. Kovachich mellszobrán a magyar viselet pedánsan hű rajza a gyakran copfstílusnak nevezett korszak tárgyilagos előadásmódját tükrözi. A mű, amely alig egy évvel Messerschmidt halála előtt készült, bizonyítja, hogy alkotó ereje a végsőkig töretlen maradt. Kovachich képmásával sikerült a felvilágosodás-kori közép-európai szobrászat egyik legjelentősebb portréját megalkotnia.
|
