|
A mű egyike annak a máig ismert ötvennél több szoborfejnek, amelyek részben nagy kifejezőerejű, de nehezen értelmezhető grimaszokkal, részben pedig természetes arckifejezéssel formáltak. Néhányuk a művész önarcképének számít. A sorozat általában Karakterfejek néven ismert. Messerschmidt saját indíttatásából kezdett rajtuk dolgozni 1770-72 körül Bécsben, és folytatta őket egészen haláláig. 1781-ből való saját kijelentése szerint - a felvilágosult Friedrich Nicolai véleményével szemben - ezek a művek segítettek neki elűzni a veszélyes "szellemeket".
A művész az 1770-es évek kezdete óta nyilvánvaló hallucinációktól és kényszerképzetektől szenvedett, és az általa alkotott fejeknek alkalmasint apotropeikus funkciójuk volt. Azt képzelte, hogy saját arcának rémisztő kifejezései segítségével, és főként megörökítésükkel hatásosan léphet föl a vélt halálos veszély ellen. A grimaszolás nélküli fejek viszont mintha egy imaginárius szembenállóra merednének. Messerschmidt halála után pozsonyi lakásában 69 ilyen fejet találtak, amelyek részben ólom- vagy ónöntvények, részben alabástromból megmunkáltak voltak. Öccse, Johann Adam tulajdonába kerültek. Tíz év után már csak 49 fej maradt, amelyek Bécsbe jutottak és az év folyamán ismételten többször közszemlére tették őket. Az első ilyen "kiállításon", 1793-ban megjelent egy kísérő füzet, névtelen szerzőtől, amely az addig létezett források nyomán Messerschmidt életrajzát is összeállította, a kiállított sorozatot mint Karakterfejeket mutatta be és az egyes műveknek nevet adott, amelyeket röviden meg is magyarázott. Egyidejűleg a fejeket a talapzatukon számmal jelölték. A többnyire kevéssé találó elnevezések, megfelelőbbek híján, máig is használatosak, ahogyan az anonim szerző által felállított, véletlenszerű sorrend sem változott. Maga a művész - ismereteink szerint - nem adott nevet a műveknek és semmi esetre sem szánta őket karakterfejeknek.
A sorozat az idők folyamán többször gazdát cserélt. 1889-ben árverésen egyenként eladták őket, és azóta eltérő a sorsuk. Jelenleg messze szétszóródva, különböző magán- és közgyűjteményekben találhatók, egyes darabok eltűntek. Az eleddig ismert 36 eredeti alapján, amelyek legtöbbje a bécsi Österreichisches Barockmuseum tulajdona, továbbá a régi gipszmásolatok és fényképfelvételek nyomán ma 49 fej együttese rekonstruálható. Időközben hat újabb, szám és elnevezés nélküli fej is előkerült, amelyek nyilván ahhoz a húszhoz tartoztak, amelyek már 1783 és 1793 között eltűntek.
Az alvó (Der sanfte ruhige Schlaf) feje a névtelen szerző sorrendjében a nyolcadik. Ez az utólagos bevésett szám megtalálható, balra a szobor talapzatán. A mű a sorozat azon darabjai közé tartozik, amelyek grimasz nélküliek és Messerschmidt önarcképének tekinthetők. Ez az egyetlen, amelyiknek nem tágra nyílt vagy hunyorított, hanem nyugodtan összezárt Szeme van. Ez a motívum vezette a névtelen szerzőt a "nyugodt alvás" gondolatához, holott itt nem alvó, hanem csukott szemű, éber ember jelenik meg. Hogy milyen értéke lehetett ennek a fejnek Messerschmidt rögeszme-rendszerében, ma már nehezen kikövetkeztethető. A sorozat többi darabjával öszszevetve ez a mű viszonylag lágyan modellált és minden bizonnyal Messerschmidt megfiatalított és idealizált arcvonásait viseli. A fej megformálása alapján korai datálása lenne indokolt, és Messerschmidt hasonló művei között az elsőkhöz sorolhatnánk. Ennek ellentmond azonban a hangsúlyos szemöldök, amely ebben a formájában csak a művész késői műveiről ismert.
|
