|
A múlt század kilencvenes éveiben talál rá arra a témára, melyben a legkiemelkedőbbet alkotja; az ágrólszakadtak, a csavargók, az élet perifériájára szorultak bemutatására. Festészetének erősségét nem is elsősorban a színbeli és a kompozicionális újításai adják, hanem igen szuggesztív, XX. századi értelemben modern, a kiszolgáltatottságot, sőt katona fejeinél a manipuláltságot is megjelenítő pszichologizmusa, jellemábrázoló készsége.
A múlt század végén készített tájképei még szemléletében és kifejezésmódjában XIX. századi művésznek mutatják, de a természettől fokozatosan az ember, az elesett ember felé fordul.
Portréi egyrészt katonákról, másrészt az élet peremére szorult emberekről készültek; témakörük, ábrázolásmódjuk és műfajuk miatt a művész legjellemzőbb alkotásai közül valók. Katonafeje az egyszerű, utasításra cselekvő, ölő embert mutatja, aki nem gondolkodik, parancsot teljesít, de éppen félrevezetettsége, megnyomorított személyi szabadsága döbbent rá a háború értelmetlenségére.
|
