|
Korb Erzsébet utolsó nagy befejezett műve a Danaidák itáliai útjának végén készült, utazásáról hazatérve, 1925 októberében, 26 évesen meghalt. Szénrajzain egyre jobban előtérbe került az olasz reneszánsz mestereinek, elsősorban Michelangelo-nak a hatása (Tanulmány). A Danaidákon a tetőtől-talpig felöltözött nőalakok mintha egyik első képének, az Ígéret földjének idősebb testvérei lennének: a lehajtott fejű és a lehunyt szemű figurák azonban nem a reményteli várakozás megtestesítői, hanem tragikus sorsukba végleg beletörődő asszonyok. A kép messze távolodott nemcsak saját korábbi munkáitól, hanem például Szőnyi hasonló témájú kompozíciójának felfogásától is. Korb festményén a derűs lankájú dombok rideg sziklákká dermedtek, a napsütés pedig nem a megszentelő kegyelem tisztító kiáradása, hanem a visszavonhatatlan büntetés földhöz szegező súlyos fénye.
|
