|
Korb Erzsébet aktkompozíciói mindig természeti környezetbe helyezve, szinte spirituális fénytől átjárt monumentális tájháttér előtt jelennek meg. A művek címadása arról tanúskodik, Korb szimbolikus-allegorikus tartalmakat kívánt megjeleníteni, amelyek sok esetben semmilyen konkrét ikonográfiai előzménnyel nem hozhatóak összefüggésbe. Ezeket a jelképes tartalmakat a különböző érzelmi-hangulati állapotokat sugalló testtartások közvetítik. Az Áhítat kisméretű olajvázlatát is ismerjük, amely kidolgozottságában távol marad a végleges műtől. Érdekes módon rendkívül hasonló beállítású alakra bukkanunk Simon György János oeuvre-jében, aki tájba helyezett női aktját 1921-ben Genfben készítette.
|
