|
Kmettynek is, mint a Nyolcak csoportjának, a század első évtizedében a francia művészet - Cézanne, Braque - jelenti a követendő, a honi festészetet megújító példát. De sem ő, sem mások a pályatársai közül nem jutottak el a látvány, a naturális formák geometrikus elemekre bontásáig, megmaradtak a szerkezet, a tömeg kiemelésénél, illetve a kubista és a naturális formák ötvözésénél. Kmetty esetében ez a szintézis olyan kiemelkedő művek születését eredményezte, mint a Városligeti táj (1911 k.) vagy a Nő csészével (1916).
Szinte önálló témaként tárgyalhatók életének különböző szakaszaiban készült önarcképei. Közülük egyik korai az Önarckép palettával. A sötét, szürke-fekete háttérből egy tömbből kifaragva jelenik meg a festő félalakos, háromnegyed profilból ábrázolt portréja. A kék kabátos figura kezében tartja a palettát és az ecseteket - a szakma attribitumait -, és szigorú tekintettel néz a szemlélőre. A kemény pillantás, az erős áll, a markáns orr és az orrtól lefutó, kihangsúlyozott ránc a meg nem alkuvó ember ismertetőjegyei.
|
