|
Kernstok, a Nyolcak művészcsoport egyik vezető egyéniségének a tömeget és a szerkezetet kímélő, monumentalitásra törekvő művészete a két háború közötti időszakra lehiggad, klasszicizálóvá és a meghatározó szerepet játszó posztnagybányai festészet hatására színesebbé válik.
Ugyanez a folyamat játszódik le egész pályáját végigkísérő férfiaktjain - Keresztelő Szent János, 1909, Lovak a vízparton 1910 -, melyek 1926-os Berlinből való visszatérése után színesebbek, lágyabbak, klasszicizálóbbak lesznek (Keresztelő Szent János, 1932, Ádám és Éva, 1935).
Az 1932-ben festett figura jobb kezében almát tart, a baljában pedig pásztorbotot. A mögötte terebélyesedő almafa a paradicsomra utal. A képet valami bukolikus hangulat lengi körül. A nyurga, túl hosszú törzsű fiú Matisse Táncának (1909-10) alakjaihoz hasonló. Erre emlékeztet a laza testtartás, a már említett megnyújtott idomok. Attribútumai közül viszont semmi sem utal Keresztelő Jánosra, így nem is biztos, hogy ezt a bibliai személyt ábrázolja a művész. Mindenképpen rokona viszont az 1909-es Keresztelő Szent János képnek, hiszen a két figura beállítása lényegében megegyezik. Az 1909-es művön egy könnyedén a keresztjére támaszkodó, s-alakban hajló, kontraposztos beállítású, igen hosszú kezű és lábú, karját a melle előtt tartó fiút látunk. Ugyanilyen jelenik meg az 1932-ben készült festményen is, csak éppen a másik figurának a tükörképe: ő a jobb kezében tartja a pásztorbotot és a balt emeli (az almával) a mellé elé. E munkán már nem a rajzos kontúrok és a plasztikus formák, hanem a színek, a háttér kékje, a hegy barnás vöröse, a mező zöldje és sárgája dominálnak. Kernstoknál ez a kompozíciós megoldás nem csupán az itt bemutatott két esetben jelenik meg, hanem az 1911-es fának támaszkodó fiúaktján (Fiú), valamint az 1922-es fának dőlő fiatalembert ábrázoló ceruzarajzán is.
E képek szellemisége egy szebb és jobb világba, az aranykorba való vágyódást, az ember és a természet harmonikus kapcsolatát fejezi ki. Az 1932-ben készült Keresztelő Szent János című alkotás tehát egy korábbi 1910 körül megfogalmazódott filozófiai és festészeti ideálnak késői megvalósulása.
|
