|
A festmény Ferenczy Károly utolsó Münchenben festett képe. Befejezésére már Nagybányán került sor. Egyedül áll művei közt, illetve csupán korai rajzaival, plakáttervével hozható párhuzamba. A szecesszió stílusjegyei maradéktalanul jelen vannak a festményen: közülül legfontosabb a kompozíció síkszerűsége, a vonal kiemelt szerepe, az erőteljes kontúr által körülhatárolt színfoltok. A képfelület osztottsága ugyancsak a szecesszió idején vált divatossá. A három egymás fölötti térrétegben legfölül idős régész és társa figyelik a feltáró munkát. Előttük mély kutatóárokban három munkásember dolgozik. Az antik épület maradványai és az alsó képmezőben a gyökerektől körülfont márványszobor értelmezi a jelenetet. Tudatos szerkesztettség jellemzi a festményt, vízszintes és függőleges elemei összetartják a kompozíciót. A síkhatás, a nagy, homogén színfoltok, a világos és sötét színek kontrasztja dekoratívvá teszi a kompozíciót. Budapesti magántulajdonban levő vázlatához képest a befejezett képnek épp ezekben a vonásaiban jelentkezik fokozatbeli különbség: két dimenzióban marad a földben pihenő szobor, körülhatároltabb, s így hangsúlyosabb a talajszínt keskeny csíkja, élénkebbek a színkontrasztok. Míg a vázlat a munkásfigurákat más motívumoknál jelentősebb kompozíciós elemmé teszi, a befejezett mű motívumai - a szecesszió törvényeit követve - egyenértékűek. Az Archeológia voltaképpen freskóterv; nemcsak gondosan szerkesztett volta, rajzossága, dekorativitása, hanem a freskószerű hatás elérésére alkalmas tempera használata is erre utal. Mint freskó nem valósult meg.
|
